A maradék Himalaya Evereyday Big fonalakhoz rendeltem pár gombolyagot még, hogy elkezdhessem ezt a nagyon vastag pulóvert. Ez a fonal az Everyday vastagabb változata. Ugyanolyan puha, antipilling, vagyis nem szöszölődős, és kellemes tapintású. A vékonyabb változatból egyszer kötöttem, a vastagabból takarót horgoltam.
Nagyon haladós ilyen vastag fonallal kötni, azt azonban már elfelejtettem, hogy milyen gyorsan eszi a fonalat akár a sima kötés is, és hogy milyen súlyos lehet a egy-egy bulky fonalból készült darab. A kisebbik gyerekem, aki számára a pulóver készül, egyelőre lelkes a színeket látva, egyelőre nem kedvetleníti el a készülő darab egyre nagyobb súlya.
Valami egyszerű csavart mintát szerettem volna kipróbálni ezen a fonalon. Esetleg olyat, amilyet még nem próbáltam, és amely nem függőlegesen tagolódik, hanem egy sávszerű részt lehet kötni belőle. Így esett a választásom a mock honeycomb mintára. Nem is igazán csavart ez, csak annak tűnik.
Arra azonban nem számítottam, hogy ennyire összehúzom vele az elejét. Jelenleg a pulóver eleje és a hátulja között 3 cm különbség is van hosszban.
Ezekből a színekből tervezem az egészet. Még az is lehet, hogy a bordós végül kimarad belőle. Majd kialakul menet közben.
Szeretem a ködöt. Ezt azóta tudom, mióta itt élünk a dombok között. Előtte nem ismertem ezt az érzést, ahogyan a köd ellep, eltakar, sejtet, beburkolja a világot és minket, csendet teremt, megnyugvást ad. Itt olyan közel van a köd. Ha leszáll, szinte benne vagyunk, szinte megfogható.
Csak sejteni lehet, hogy a távolban nem csak rét van.
A ködben fehérlő utolsó pitypangok...
... közelről teljesen más látvány.
Szeretem az őszi fák színét, a mindenféle sárgát, zöldet, bordót.
Pár szál rózsa még nyílik a kertben.
Az őszirózsák pedig most virulnak csak igazán.
Igazán meleg őszi nappalok voltak eddig, talán ennek köszönhető, hogy a napvirág még bontott egy virágot,
ahogyan a tűzgyöngyvirág is.
