A négy liliomhagymából egy nyílt ki, ez a csodaszép, erőteljes színű.
Ezzel egy időben készült el a szalagfonalból a nyári tunikám. Egy bejegyzésbe teszem a kettőt, mert szerintem annyira illik a liliom színe a szalagfonalhoz, csak a fonal visszafogottabb árnyalatú.
A tunika felülről kezdett, ráhajtásos raglánvonallal. A kezdés egy az egyben ez alapján a szalagtunika alapján történt:
kék tunika szalagfonalból, tulajdonképpen a szalagfonal megkívánása is innen történt.
A nyakánál elöl szerettem volna egy kis kivágást lefelé, ezért nem rögtön kötöttem össze körben. Végülis megfelelő, bár kicsivel mélyebbre is hagyhattam volna, úgy kényelmesebb lenne.
fonal: 32 dkg Spine Print az Ice Yarns-tól (50% pamut, 50% akryl), 5,5-es tűvel.
A fonal címkéjén 4-es tű szerepel, azonban a szalagfonalakat ajánlott lazábban kötni, úgy jobban érvényesülnek. Így próbálkoztam nagyobb tűvel. Végül az 5,5-es tűnél megálltam, de tulajdonképpen elbírt volna még vastagabbat is.
A kötés vegyes élmény volt, azért az első két gombóccal megkínlódtam, de utána belejöttem. A fonal gombócban nagyon puha, azonban kötésnél nagyon máshogy viselkedik mint egy egyéb, hagyományos sodrású fonal. Ez a fonal lapos, széles, egyszerre csúszós és közben tapad, fogja is a tűt. Meg kellett szoknom ezt az érzetet, hogy nagyjából egyenletesen tudjam kötni.
Sokat gondolkoztam, legyen-e benne minta, vagy vajon elég lesz maga a fonal színátmenetessége. Tulajdonképpen ez az első felülről kötött felsőm, amibe tettem mintát már a nyakvonaltól, mondjuk úgy, hogy végre mertem bele mintát tenni. Kipróbáltam háromféle azsúrmintát, végül emellett döntöttem. Ez egy elég széles minta, a ráhajtások adta lyukak és összekötések elég jól érvényesülnek a színátmenet közepette is, a kétoldali csavart minta már kevésbé. Viszont ez a kis csavarás összetartja az egészet.
Az eleje és háta középen végigfutó minta: Sandra magazin no. 13.
