Csipketanulmány

Egy leárazás alkalmával tettem szert erre a nagyon puha, vékony fonalra, a Rowan Camello-ra. Négy színben vettem belőle, nem sokat, eleve valamilyen sálszerűségre gondolva. Mióta vannak apróbb sikereim a vékonyabb fonalakkal való kézimunkában is, kedvem lett hozzá, hogy kísérletezzek velük.

A címke négyes tűt ajánl a kötéshez, nekem 3-mas illetve 3,5-es tűvel jött ki szép kötéskép. Azért a próbakötés igencsak szükséges volt hozzá, hogy megszokjam ezt a fonalat, a vékonyságát, a rugalmasságát, és hogy ezzel a tűvel szép kötésképet tudjak produkálni. Némi kötés után már mertem a nagyobb tűvel kötni, de maradtam a 3,5-esnél, a 4-essel nem próbáltam meg. Nagyon puha, finom, kissé vastagabb pókhálószerű állagú, rugalmas textúra, amit kiad ez a fonal.

Azt gondoltam, ebből ugyan lehet, hogy valami szép formájú darab lesz, de a vékonysága miatt lehet, hogy inkább csak dísznek lesz jó, semmint valódi sálnak.

Ugyan mínuszokban még nem avattam föl, csak plusz 5-10 körüli hőmérsékleten, de egyelőre úgy tűnik, tévedtem. Ebben az időjárásban nagyon is valós meleget, körbeölelős puha védelmet nyújt a nyakmelegítő.

Mostanában több alkalommal találkoztam képeken olyan darabokkal, amelyekben valamilyen csipkemintát csíkozással kombináltat. Konkrétan nyakmelegítőknél is. Némileg eklektikus hatást keltenek, de nekem nagyon tetszik a végeredmény. valami ilyesmit szerettem volna kipróbálni ezzel a fonallal.

A világosszürkében kötött csipkében már volt gyakorlatom, egy másik folyamatban levő vékonyabb pulcsiban is éppen ezt kötöm. Itt is jól mutat.

A fehér szakaszban kötöttet bizony már többször le kellett bontanom és újrakötnöm, mire kijött ez a végeredmény. Ebből tanulva, a befejezéshez egyszerűbb csipkét választottam.